Adj esélyt

Mikor a gyermeked szemébe nézel,

meg kérdezed-e, gondolatban tőle,

ugyan meddig élheted gyermekkorod,

vajon felnősz-e, és lesz-e öreg korod?

Most még gondtalanul kacag,

kicsi szívében nincsen harag.

De mi lesz holnap, ki tudja,

lesz-e néki jövője, múltja?

Lesz-e néki gyermeke, unokája,

lesz-e néki hite, lesz-e vallása?

Vagy eltapossák, esélyt sem adva,

bosszúból, hitéért legyilkolva.

Hogyan tudsz úgy szemébe nézni,

csöpp kis arcát, haját simogatni?

Miközben tudod, hogy tőle az esélyt

te vetted el, szíved akkor mit felel?

Hogy tudod gondtalanul ölelni,

csacsogó beszédét hallgatni?

Édes kacagását hallja-e szíved,

amit ellepett már a gyűlölet.

Mert, hamar eljöhet az a pillanat,

mikor édes, csilingelő hangja

már csak egy fájó emlék marad.

Hisz te döntöttél így, te, magad.

Többé nem ölel már át kicsi karja,

nem ad puszit, puha, rózsás ajka.

Nem simogatja orcád, nem becéz,

Isten felé nyúl már az a két kis kéz.

Sírjánál ne ereszkedj térdre, mert

a te lelkeden szárad csöpp kis vére.

Egy szó kellett volna, csak egy nem,

de megtagadtad tőle, te esztelen.

Sándor Kinga

Hazaárulással vádolom a baloldalt és azok támogatóit az európai nép elárulásával vádolom Brüsszelt!

Hazaárulással vádolom a baloldalt és azok támogatóit az európai nép elárulásával vádolom Brüsszelt!

Nap, mint nap olvasom a híreket, melyek szinte sokkolnak. A hazaárulás magas iskolája olvasható a balliberálisok oldalain, látható és hallható a médiában.

Nem értem, hogy ezt hogy engedheti meg az a kormány, melyet a Magyar nép 2/3-al választott.

Igaz, hazaárulásuk nem új keletű, hisz már sok évtizede ezt teszik, joggal merül fel a kérdés, hogy vajon miért?!

Jelenthet-e nekik valamit, az a szó, hogy haza, hazaszeretet, magyarság, vagy bármi, ami fennmaradásunkat, létünket jelenti.

Árulásukat szépen felöltöztetik, kicicomázzák, hogy jobban el tudják adni beteges eszméiket, ha egyáltalán ezt annak lehetne nevezni.

Mert szerintem, csupán önös érdek vezérli őket, nem csak a hatalomvágy, hanem a vagyon, a harácsolás a lényeg.

Abban bíztunk, hogy rendszerváltás után eltűnnek, kihalnak, de nem, élnek és virulnak, terjesztik a betegségüket, mert ez már az.

Az ember úgy érzi, hogy az a szlogenjük, hogy ki ad többet értünk, annak árulnak. Egyáltalán Magyarok-e, vagy csak ebben az országban élnek.

Vádolom Brüsszelt, mert ők adják a lovat alá, a „mi”balliberálisoknak nevezett, hazaáruló, mocskos bagázsnak.

Addig, míg a balliberálisok voltak kormányon, nem volt semmi baj, Brüsszel mindent lenyelt, helyt adott, még ha tudták is, hogy az egész egy nagy hazugság, egy hatalmas katyvasz!

Ránk telepítettek, bankokat, multikat, eladták természeti kincsinket, mindent kiárusítottak, amelyhez Brüsszel asszisztált.

Az EU, szabadon garázdálkodhatott és már a markukban érezték kis hazánkat, csakhogy, fordult a kocka.

Most pedig, nehogy már jól érezzük magunkat, Amerikának árulják öreg kontinensünket, Európát, azon belül bennünket, Magyarokat.

Ami akadályt csak lehet, mindent elénk gördítenek, persze, a hazaárulóink segédletével, de még sem tudják sem letörni, sem megtörni a Magyar népet.

Ezért úgy gondolták, ha ez nem elég, akkor ránk szabadítanak egy más világból, kultúrából jött idegeneket, amerikai segédlettel.

Velük küldve minden olyan világszemléletet, másképp, vagy egyáltalán nem szocializált embereket, betegségeket, amihez mi, európaiak nem vagyunk szokva és itthon a balliberálisok segítenek az Uniónak, kéz, kezet mos alapon!

Mindeddig, még ezt sem tudtuk elérni, hogy a kommunista világból itt maradt csökevények ne kerülhessenek hatalomra a rendszerváltás után.

Olyan mélyen gyökerezik, tekergőzik, még mindig ez a vörös beidegződés, mint egy lián az őserdőben, amelyet nem lehet ki irtani.

Követőik is teszik ezt, félelemből, mert nem tudják még mindig elhinni, hogy ez a vörös horda, már nem jöhet vissza, teszik hatalomvágyból, hátha lekerül ismét a fedő a húsosfazékról, vagy egyszerűen, emberi butaságból, tájékozatlanságból.

Leginkább, mutálódott poliphoz hasonlítanám ezt az egész balliberális csőcseléket, kiknek karjai újból és újból kinőnek és sokszorozódnak, ha egyet levágunk belőlük.

Vádolom azokat a bírákat, kik minden aljas módon igyekeznek felmenteni őket a bűnük alól, ez is felér egy-egy hazaárulással.

Követelnünk kellene, átvilágításukat, majd a leváltásukat, mert addig itt nem lesz rend, míg büntethetetlenül mindent megúsznak.

Ha a bíráskodás terén rend lesz, akkor ez a sok, aljas, emberileg levizsgázott mutáns, nem mer ilyen ocsmány módon embereket hülyíteni, elbutítani.

Tehát, hazaárulással vádolom a Magyar balliberális pártokat, Európa el és kiárulásával vádolom Brüsszelt.

Sándor Kinga

Nyílt levél a befogadóknak

Nyílt levél a befogadóknak

Tisztelt balliberális, ál szociális érzelmű, hölgyeim és uraim, ugye nem kell elmondanom, hogy miért önökhöz intézem a nyílt levelem.

Írom az összes olyan gondolkodású és cselekvő embertársamnak, kik gondolkodás nélkül fogadnak be, szállásolják házaikban, fektetik ágyaikba és még hajlandóak WC-ét is takarítani a fekete siserahad után, kik most ellepik hazánkat.

Ezeket a gondoskodásokat, talán nem rájuk kellene pazarolni, mert nem tartoznak semmilyen téren hozzánk. Sem kultúra, sem semmilyen más téren! (mindenki értse úgy, ahogy tetszik)

Vannak hozzánk közel állók, Magyarok, kik önhibájukon kívül nem élhetnek az anya országba és most ott háború van, nagy az ínség, ott kellene a segítség.

Fogjunk, fogjanak össze és menekítsük át hozzánk a határon, férfiakat, nőket, gyermekeket, öregeket.

Igyekezzünk azon, hogy minden nap jusson egy tál meleg étel az asztalukra, ha csak egyszer is egy nap, mert nekik, az is óriási segítség lenne.

Tisztelt balliberális, ál szociális érzelmekkel megáldott, ész terén kissé elmaradottak.

Kérdezem én, hogy miért olyan embereken kell segíteni, kik nagy része lehet akár potenciális gyilkos is, és miért nem azoknak adnak, kik valóban rászorulnak, kik Magyarok.

Vagy ne menjünk messzire, hisz mindig, mindenhol azt harsogják, hogy országunkban mennyi az éhező gyermek, mennyi a hajléktalan.

Akkor miért nem rajtuk segítenek, nyissák meg otthonaik ajtaját, tárják előttük szélesre és invitálják meg az asztalukhoz, az bizony, szép gesztus lenne.

Ők valószínűleg nem árusítanák el a kapott ételüket és nem hőzöngnének azért, mert csak szűkös helyet kaptak, biztosan nem, inkább hálásak lennének.

Nem beszélve arról, hogy nem ragasztanának senkire olyan betegségeket, melyet nem bírna el az önök immunrendszere.

Adjanak az elesetteknek fekvő helyet, a rászorulóknak ételt, gyógyszert, jó szót, ha már ennyire szociális érzelműek.

De nem, önök az ilyen embereket messze elkerülik még az utcán is, talán köpnek is egyet utánuk, mert Magyarok.

Akkor önök, mitől szociális érzelműek, attól talán, hogy engedik hazánkat és még azon is túl Európát egy másik kultúra kezére játszani?

Talán attól, hogy még biztatják is őket, hogy nálunk mindent megkapnak akár munka nélkül is?

Mi még nem vagyunk gazdaságilag olyan erős nemzet, hogy ezt könnyedén tudjuk kezelni.

Azt kell hinnem, hogy önök, nem mások, mint hazaárulók, kik akár, butaságból, vagy a nemzeti érzelem teljes hiányából fakadóan teszik mind ezt.

Azok, akik önöket erre buzdítják, jól megtömik zsebeiket, mert bizonyára esik le, egy-két zsíros falat, ha segítik hazánkat történelmi múlttá tenni.

Hisz nem nekik kell majd ezzel a fekete sereggel együtt élni, mert önmaguknak van gyönyörű otthonuk, amit akár hermetikusan el is tudnak zárni, valószínű, még önök elől is.

Csak elfelejtik ezek az emberek, önökkel együtt, hogy az áruló, mindenhol áruló és csak addig jó, míg hasznát veszik.

Önök pedig tisztelt, ál szociális érzelmű embertársaim, velük mennek a süllyesztőbe, ami nem lenne nagy tragédia, csak az a baj, hogy bennünket is magukkal rántanak!

Talán, ideje lenne felébredni a hosszú álomból, addig, míg nem késő, mert ez az állapot nem olyan, mint egy elfuserált ruha, amelyet, ha nagyon elszabtunk, hát akkor kidobjuk.

Nem érhet ilyen csúfos véget a hazánk, a nemzetünk.

Sándor Kinga

„Kérdezem tőled, ki Hazámat bántod,

Miért akarja elégetni gyűlölő lángod.”

( Sándor Kinga)

Nyílt levél a bíróságnak

Nyílt levél a bíróságnak

Tisztelt bíróság!

Nagy megnyugvásomra szolgált, a múlt nap hozott ítéletük, plakát rongálás ügyében.

Ezzel, a legnagyobb örömömre precedenst teremtettek az ilyen és hasonló ügyekben.

Ugyanis, arra készültem, hogy a balliberálisok plakátjait és más transzparenseit többedmagammal leszedjem, mert nekem nem tetszik.

Igen csak le akartak róla beszélni, miszerint, ezzel bűncselekményt követek el, és nagy büntetést fogok kapni.

Ezáltal kissé frusztrált lettem, mert nem gyakorolhattam a szólásszabadsághoz való jogomat, de a jelen esetben, ahogy önök fogalmaztak, idézem: „ „A véleménynyilvánítás mindenkit megillető önkifejezésünk szabadságát biztosító alapvető jogomat”

Hát, mit ne mondjak, ezt nagyon szépen megfogalmazták, amin nem is csodálkozok, hisz Önök, tanult emberek.

Ezek szerint, a legnagyobb megkönnyebbülésemre, szabad a „vásár”, rongálhatunk, romba dönthetünk bármit, ha nekünk az nem tetszik, hisz ehhez alkotmányos jogunk van.

Hogy mi lesz ebből, azt a Tisztelt Bíróság képzelő erejére bízom!

Na, már most, ezek szerint bízhatom abban, ha bármi ehhez hasonló tettre vetemednék, nem lehetne megbüntetni, felelősségre vonni..

Kár, hogy ezt előbb nem tudtam, mert akkor a Kossuth téren lévő sátor, nem hogy hónapokig, de egy napig sem lett volna ott.

Nagy valószínűséggel lebontottam volna, így fejezve ki, nem tetszésemet, alkotmányos jogomra való tekintettel.

Viszont, még mindig van egy dilemmám, mégpedig az, hogy mikor számítok antiszemitának.

Ugye, van a Szabadság téren, oly sokak által vitatott szobor, a német megszállás áldozatainak emlékműve.

Ha, teszem azt, és úgy gondolom, hogy a szobor köré összehordott mocskot, szemetet összeszedem és eltávolítom, akkor én bűnt követek-e el, vagy csak a nem tetszésemmel, alkotmányos jogomat gyakorolom.

Esetleg antiszemitának kiáltanak-e ki, vagy ezért sem járna büntetés, épp úgy, mint a plakátrongálásért.

Annál is inkább, mivel én nem rongálni akarok, csak beállnék szemetet gyűjteni.

Kérem, oszlassák el erről a homályt, hogy tudjam, meddig mehetek el, az alkotmányos jog gyakorlásában.

Nyugtassanak meg, hogy ez mindenkire vonatkozik, és nem tesznek különbséget, kormánypárti, vagy ellenzéki szimpatizáns között.

Tisztelettel kérem Önöket, hogy küldjék el számomra az ide vonatkozó jogszabályt, paragrafust, mert arra az esetre szükségem lesz rá, ha ilyen tetteket szeretnék végre hajtani.

Ne állíthassanak le a nem tetszésnyilvánításom közben, mert újfent frusztrált leszek, és az senkinek sem jó.

Szabadon gyakorolhassam az alkotmányos jogomat, minden olyan tettemben, ami a nem tetszésemet nyilvánítja ki.

Maradok Tisztelettel:

    Sándor Kinga